Éberség

Az éberség az önvédelem talán legalapvetőbb bázisa. Ébernek lenni ebben a kontextusban annyit tesz, mint figyelemmel lenni a lehetséges veszélyforrások iránt. Ez a látszólag nagyon egyszerű feladat a legtöbbeknek a) eszébe sem jut, b) megoldhatatlan(nak tűnik).
Az éberség hiányának talán leggyakoribb megnyilvánulása az, amit "túlkoncentráció"-nak fordítok, de az angol 'task fixation' jobb kifejezés. (Frappáns fordítási javaslatok jöhetnek.) Mi is ez? Csak néhány példa: mobiltelefonálunk az utcán, közben azt sem tudjuk, hol vagyunk; keressük az autó/lakáskulcsot, kézzel könyékig a táskában, félig belebújva; olvasunk vagy zenét hallgatunk a tömegközlekedési eszközön, és azt sem tudnánk megmondani, férfi vagy nő ül mellettünk; stb. A jelenség, gondolom, mindenkinek ismerős. A fogalmat némileg tágan értelmezve ide sorolhatjuk a klasszikus bambulást is, amikor valaki meredten néz, de láthatóan teljesen elmerül a gondolataiban, azt sem tudja, melyik országban van.
Nos, az éberség lényegében ennek az állapotnak az ellentéte, azaz amikor tudjuk, hogy mi zajlik körülöttünk, kik vannak a közelünkben, és egyáltalán, milyen környezetben mozgunk. Ez nem velünk született képesség, hanem képzettség, 'skill'. Megtanulható, és meglehetősen mélyen ösztönössé tehető. Nem kell hozzá más, mint tudatosan kényszeríteni magunkat arra, hogy akkor is figyeljünk oda a környezetünkre, ha éppen valamit csinálunk, pl. ajtót nyitunk, telefonálunk vagy éppen csak az utcán sétálunk stb. 

Színkódok

Az éberségnek vannak fokozatai, és ezeket természetesen osztályozták is. Ezt történetesen a modern lőfegyverkezelés egyik (ha nem A) nagy öregje, Jeff Cooper végezte el. Cooper az éberség fokozatait színkódokkal jelölte, és ez a rendszer máig is érvényben van, noha vannak változatai. A lejjebb már emlegetett Dave Grossman a különböző állapotokhoz különböző pulzusszám értékeket is hozzárendelt (fontos megjegyezni, hogy csak a pulzusszám növelésével nem következnek be ezek, kell hozzá a csomó hormonális cucc is, amit a támadás vált ki). Tehát az álloptok:

• Fehér állapot (condition white): a teljes ellazultság, relaxáció állapota, (és/vagy) a külvilág maximális kizárása, kb. az alvással egyenértékű. Természetesen tökéletesen védetlenné teszi az embert mindenféle fenyegetéssel szemben. Nos, a 'túlkoncentrálás' közben fehér állapotban vagyunk. Mondhatni: megtámadnak, megmurdelsz :) Pulzusszám: 60-115 (a normál alap pulzusértékünk).
•  Sárga állapot (condition yellow): az alapvető figyelem állapota. Mindenféle feszültség nélkül, de figyelünk a környezetünkre, tudjuk hol vagyunk, és mi vesz minket körül, képesek vagyunk felismerni a potenciális fenyegetést. Ideális esetben ebben az állapotban vagyunk minden olyan szituációban, amikor nincs minden fenyegetés kizárva. Lényegében ahogy kilépünk a lakásunk/házunk ajtaján, érdemes bekapcsolni a szenzorokat, sárga állapotba lépni (ez idővel automatikussá válik).  Pulzusszám: 60-115. A fehér és a sárga állapothoz tehát nem tartozik specifikus pulzusérték, a kettő közötti különbség elsősorban pszichológiai - jegyzi meg Grossman (On Combat, 30. o.).
• Narancssárga állapot (condition orange): a specifikus figyelem állapota. Ez történik akkor, ha kiszúrtunk valamit/valakit, aki/ami nem tetszik, gyanús, rossz érzést kelt bennünk. Ekkor a figyelmünk a feltételezett fenyegetés felé fordul (hogy milyen jelekre érdemes figyelnünk, arról majd egy másik alkalommal), de nem szabad fixálódnunk - ez bizonyos értelemben ugyanúgy 'túlkoncentrálás', mint a fehér állapotban. Egyáltalán nem biztos, hogy a potenciális támadó egyedül van, úgyhogy jobb, ha a teljes szituációt érzékeljük. Grossman ezt a fázist nem különíti el.
• Piros állapot (condition red): in combat. Testünk és szellemünk felkészül a harcra, az adrenalinszint kilő, a pulzusszám emelkedik, a finommotoros mozgások lekapcsolnak stb. Ennek az állapotnak külön bejegyzést fogok szentelni, mert fontos, hogy tudjuk, mire számíthatunk ilyenkor. Grossman 115-145 közötti pulzusszámra teszi ezt az állapotot. Jellemzően, ha ebbe az állapotba kerülünk, de nem kerül sor harcra, akkor adrenalin-tünetek maradnak vissza, amelyeket pl. egy jó kis zsákolással remekül el lehet tüntetni.
  A klasszikus, Cooper-féle osztályozásnak ez a vége, Grossman azonban továbbmegy, és két újabb színkódot vezet be (ne feledjük, hogy Grossman állításai kutatásokra alapoznak, tehát érdemes őket alaposan fontolóra venni).
• Szürke állapot (condition gray): ez egy igen érdekes állapot, a  145-175-ös  pulzustartományban.  Úgy tűnik, hogy a képzett, és  stresszhez szokott emberek számára gyakorlatilag a piros állapot meghosszabbítása, teljesítményük lényegében megegyezik az ott nyújtottal. A stresszkezelésben járatlanok azonban ilyenkor igen komoly  gondokkal kezdenek küszködni: csőlátás,  hallási gondok, időérzékelési torzulás és társaik. Ez azonban még nem a teljes összeomlás állapota; az a
• Fekete állapot (condition black): a 175-ös pulzus átlépésekor több dolog történik. A tudatos gondolkodás gyakorlatilag lekapcsol, az állati ösztöneink maradnak csupán. Ilyenkor történhet az, hogy az ember egyszerűen lefagy, vagy éppen barlangi ember, 'caveman' üzemmódban kezd el hadakozni, magyarul lényegében vakon csapkod; vagy éppen vak pánkban próbál menekülni. Beszélni ilyenkor nagyon nehéz, és a legegyszerűbbnek tűnő feladatok (pl. tárcsázni a 107-et) a lehetetlennel határosak. A vérerek összeszűkülnek, az ember elfehéredik, a vérzés csökken, és megtörténhet, hogy akár vizelet, akár széklet ürítés következik be. Upsz.

Természetesen a fenti adatok, legyen szó pulzusértékekről, vagy a jelentkező tünetekről, nincsenek kőbe vésve, egyénről egyénre változhatnak bizonyos határok között.

Az éberség növelése, mint fent említettem, nem lehetetlen, tudatos gyakorlás kérdése. Ugyanez áll a stresszkezelésre is: a stressz alatt végzett edzés felkészít minket arra, hogy a lehetőségekhez képest optimálisan cselekedjünk, ha úgy hozza a helyzet.  Mi következik tehát? Igen, takarodó edzeni ;)